HA ELDURRAN AZ AGY
Kóbor kutyák meg tetves politikusok: egy megkésett hozzászólás
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 01:24 GMT +2, 2013. szeptember 29.A Facebookon politikusokat szidalmazó Babos Krisztina esete nem nagy ügy, mégis fontos az erdélyi magyar nyilvánosság számára.
Mi történt? Babos Krisztina, a Friss Újság és a Krónika újságírója szeptember 14-én a Facebook-falán többek között így kommentálta a kóbor kutyák elaltatását lehetővé tevő törvény elfogadását, melyet az RMDSZ is megszavazott:
„Erre szavaztak képviselőink, ez tetszik nekik. Igaz Kereskényi Gábor és Erdei D. István? Ma 4-től tüntetés. A Kossuth-kerttől indulunk a központig. Jöjjön, aki szereti az állatokat, és utálja a retkes politikus-csürhét!”
A bejegyzés alatt indulatos vita kezdődött, Babos Krisztina pedig rá is tett egy lapáttal: „egyszer össze kellene fogjunk, és likvidálni mindet. Sokkal jobb lenne a világ, ha eltűnnének ezek a paraziták.”
Később – krónikás főnöke határozott utasítására – a szerző törölte a bejegyzést. „Visszavonom a politikusokra szombat délután tett sértő megjegyzéseimet. Elismerem, hogy ezek durvábbak voltak, mint amit közszereplőként megengedhettem volna magamnak.” – így egy későbbi poszt, majd „nem vagyok büszke arra, hogy ennyire elszakadt nálam a cérna még magánemberként sem, a lapokat pedig, ahol dolgozom, pláne nem állt szándékomban égetni.”
A történet azonban nem állt meg itt: szeptember 16-án a Szatmár megyei RMDSZ ügyvezetője, Nagy Szabolcs eredetileg belső használatra szánt, de kiszivárgott körlevélben arról tájékoztatta kollégáit, hogy Babos Krisztinával „megszüntetnek mindennemű együttműködést”.
„Tőle érkező megkeresésre, kérdésre csak a törvény szerinti hivatalos formában, azaz írásban válaszolunk; esetleg a tőle érkező megkeresés kapcsán jelezni lehet az újságok vezetősége felé, hogy más személyeknek szeretnénk nyilatkozni különböző témakörökben, de nem Babos Krisztinának”.
Nagy emlékeztet arra is, hogy Babos a Szatmár megyei EMNP volt sajtófőnöke.
Babos erre fenyegető e-mailt írt Nagy Szabolcsnak, miszerint ha nem vonják vissza a tisztségviselőknek írt körüzenetüket és a főszerkesztőknek írt levelüket, akkor botrányos leleplező cikket ír Pataki Csaba megyei elnök viselt dolgairól. Az e-mail létezését Babos is elismerte.
Nagy Szabolcs erre az ügyet a MÚRE Becsületbíróságára passzolta. A maszol.ro meg is szólaltatta a testület titkárát, Bögözi Attilát, akinek rögtön sikerült is belegabalyodnia saját szavaiba. Miután az újságírónak közölte, hogy az eljárás megkezdéséhez a megkeresésen túl 20 eurót is kell utalni, később kommentben sértetten jelezte, kiforgatták a szavait: a Becsületbíróság nem vár senkitől pénzt, de azért alapszabályzat szerint a pénzt utalni kell.
Mi a tanulság?
1. Babos Krisztina felháborodása érthető. A kóbor kutyák elaltatását lehetővé tevő törvény embertelen. Joggal érez viszolygást ezzel kapcsolatban minden jóérzésű ember, attól függetlenül, mennyire szereti a kutyákat általában, és amúgy mit érez a gazdátlan kutyákkal kapcsolatban.
Abszurd az egész történet. A kóbor kutyák problémája nem új, éppen ezért sajnálatos a politikum reakciója; bőven lett volna idő szakszerűen, emberségesebb eszközökkel kezelni azt, csak hát Romániában a közpolitikák papíron születnek (ha születnek), és legtöbbször ott is maradnak.
Több kérdőjel is felmerül a kóbor kutyák állítólagos támadásával kapcsolatban. A DNS-vizsgálatok alapján elképzelhető, hogy nem kóbor kutyák ölték meg a gyermeket – az ügyészség persze rögtön cáfolta az egészet.
Nagy a hiszti, kevés a konkrét, ellenőrizhető információ: azt sem tudni, pontosan hány gazdátlan kutya él Bukarestben, illetve az ország más városaiban. Így, sebtében, mindenféle mérlegelés nélkül élőlények sorsáról dönteni nem lehet.
Babos Krisztina annál is inkább igazságtalannak érezhette ezt, mert kutyamenhelyen is dolgozik, személyesen ismeri, eteti, gondozza azokat a kutyákat, melyeknek a sorsáról választottaink egy laza gombnyomással döntöttek.
Nem csoda tehát, hogy azt írta, amit. Privátban én is, meg gondolom mindenki más is nevezett már köztisztiselőt úgy ahogy. Babos Krisztina Facebook-bejegyzéséből mégis balhé lett.
2. Facebookra nem posztolunk semmi olyant, amit amúgy nyilvánosan ne mondanánk el. Hiába törlünk egy bejegyzést, azt keresők indexelhetik, kíváncsiak képernyőfotózhatják, és évekig kísérteni fog. Mint például most is.
Bár nálunk még csak mostanság kezd ez téma lenni, nyugatabbra rég lezajlott a vita arról, hogy mit posztolhatnak, és mit nem a véleményformálók a közösségi hálókon. Az alapszabály az, hogy a Facebook nem magánügy, az oda írt bejegyzések nyilvánosnak számítanak (ugyanígy döntött egy hazai bíróság is a közelmúltban).
A nagy médiaorgánumok, például az AFP külön közösségi médiára vonatkozó viselkedési kódexet is kidolgozott munkatársai számára. Eszerint az AFP újságíróinak itt is tartaniuk kell magukat az AFP etikai értékeihez: a méltányossághoz és kiegyensúlyozottsághoz.
És bár a lazább hangvétel megengedett, tilos az alpári vagy sértő kifejezések használata. Nem szabad begurulni, és sebtében odamondani; inkább később, tiszta fejjel kell megírni a bejegyzést.
3. Ha a Facebook-bejegyzés nem több, mint hirtelen felindulásból elkövetett hiba, a fenyegető e-mail ennél sokkal súlyosabb. Nem kell ezt magyarázni: ha egy újságíró birtokába közszereplőt kompromittáló dokumentumok kerülnek, a szerkesztőjével együtt eldöntheti, mi az, ami közérdekű információ, és ami így megjelenhet.
Ilyen dokumentumokat zsarolásra, fenyegetésre használni tilos. Egy ilyen ügybe keveredő újságíró nem csak maga alatt vágja a fát: az egész szakmára rossz fényt vet, és éppen ezért az egész szakmának fel kell lépnie, hogy ilyesmi ne ismétlődjön meg.
4. Babos Krisztina valóban az EMNP Szatmár megyei szervezetének sajtófőnöke volt a parlamenti választások idején. Nem ez az első, és valószínűleg nem is az utolsó eset, amikor újságíró (szabadidejében?) egy politikai szervezetnek dolgozik.
Kérdés, hogy melyik Babos Krisztina tudósít az EMNP rendezvényeiről: az újságíró, vagy pedig a sajtós? És vajon ez a szakmai háttér mennyire játszott közre abban, hogy épp RMDSZ-es képviselők miatt borult el az agya?
5. Az RMDSZ Szatmár megyei politikusainak gyakorolniuk kellene a szövegértést. A bejegyzés ugyan név szerint is megszólít két RMDSZ-politikust (érthető, mindketten Szatmár megyei képviselők), azonban egyértelmű, hogy Babos Krisztina nem feltétlenül csak nekik, hanem az egész politikai elitnek szól be.
Politikusoknak azt is tudniuk illene, hogy köztisztségek viselőinek rágalmazása esetében mind a hazai, mind a nemzetközi joggyakorlat eléggé megengedő. Ilyen esetben a szólás, illetve a sajtó szabadságának a védelmét is mérlegelni kell.
6. Újságírót belső körlevélben letiltani, ha nem is tilos, de elég rosszul jön ki. Választott tisztségben levő politikusnak szíve joga többé vagy kevésbé szimpatizálni az egyes újságírókat, azonban megkeresésre minden újságírónak válaszolni kell. Nehogy már politikai pártok közleményben tudassák a szerkesztőségekkel, mely újságírójuknak nyilatkoznak, s melyeknek nem, ki foglalkozhat közélettel, és ki menjen dolgozni a Füles Magazinnak.
7. És ha már itt tartunk: igazán kíváncsi lennék, miért szavazta meg az RMDSZ ezt a törvényt, mely egy jellemzően bukaresti problémára ad (rossz) választ. Ezt jó lenne tisztázni, ha már újabban olyan nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációra.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!