RE:
Demagóg válasz Máté András Leventének
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 13:21 GMT +2, 2013. december 17.Nyomásgyakorlás ide vagy oda, vannak látványos eredményei a korrupció-ellenes harcnak. Ezt akkor lenullázzuk?
Igazán örülök, hogy a szerdán feltett kérdésemre vette a fáradságot, és gyorsan válaszolt. El kell mondanom,
nem végeztem jogot:
a Büntető törvénykönyv paragrafusaiban, az eljárásokban és úgy általában az igazságszolgáltatás működésében nagyjából annyira vagyok otthon, amennyire azt egy közélettel foglalkozó újságírótól el lehet várni.
Utánanézek jogszabályoknak, olvastam már nem egy vádiratot, végigrágtam magam a Btk. frissen elfogadott módosításain, és figyelemmel követem azokat a személyeket, akiknek a véleménye mérvadó ebben a kérdésben. Egy jogász persze bármikor könnyen belevezet a susnyásba, ahol már csak kapkodom a fejem, és nem értek semmit (és ezzel nem csak én vagyok így, hanem a Transindex olvasóinak zöme).
Éppen ezért azt javasolnám, a vita során maradjunk meg az egyszerű, átlagemberek számára is könnyen felfogható érveknél – vagy ahogy Ön fogalmazott: a demagógiánál.
Az elején kezdeném tehát: azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az utóbbi 20 évben az állami vagyont – és az adófizetők által befizetett lejeket –
nem kezelték megfelelőképpen
azok, akiknek ez feladata lett volna. Feldarabolt és gombokért haveroknak elprivatizált nagyvállalatok, folyamatos mutyizás a közbeszerzések körül, pozícióba juttatott csókosok, borítékok, táskában visszakért pénzek, unom is sorolni.
Annak ellenére, hogy ezen ügyek egy részéről meggyőző dokumentumok állnak rendelkezésre, és ezek akár a sajtóban is megjelentek, több, mint tíz évig semmilyen lépés nem történt: a 2000-es évekig én nem emlékszem arra, hogy nagykorrupciós ügyben vádemelésre került volna sor.
Öt-hat éve azonban mintha megmozdult volna valami: megjelentek az első „dossziék” majd lassan – kínosan lassan –
az első jogerős ítéletek is megszülettek.
A romániai átlagpolgár végre rácsok mögött láthatott olyan figurákat, mint például Gigi Becali vagy Adrian Năstase, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
Politikai nyomásra készültek ezek az ügyek? Traian Băsescu, Monica Macovei, vagy a titkosszolgálatok keze van a dologban? Lehet. Szerintem azonban a spekulációknál fontosabb, hogy azokat az arcokat, akik eddig azt képzelték magukról, hogy a törvények fölött állnak, végre rabosítják.
Nem tudni, mennyire átpolitizált az ügyészség, a DNA és DIICOT, vagy az igazságszolgáltatás. Az RMDSZ mostanában szereti azt hangoztatni, hogy teljesen. Én azonban
árnyaltabban látom a helyzetet.
Nehezen tudom elképzelni, hogy az a Băsescu, aki mostanában egyedül van, mint a kisujjam, vagy az a Monica Macovei, aki Brüsszelbe lett száműzve, és akit saját párttársai is kinéznek maguk közül, a titkosszolgálatokat, az ügyészséget és a teljes bírói kart kénye-kedve szerint manipulálja.
Észre kell vennünk, hogy itt azért történnek dolgok: a Liviu Dragnea kormányfő-helyettes elleni népszavazás-dosszié, amely eljutott a vádemelésig – és melybe belebukott a DNA vezetője – egy olyan ügy volt, ami világosan jelezte, az egyértelmű PSD-s politikai nyomás ellenére vannak a rendszerben olyan jól felkészült, bátor ügyészek, akik akkor is végigvisznek ügyeket, ha mindenki számára világos, azok a szakmai öngyilkossággal egyenértékűek.
Hogy lábbal tiporják szegény honatyák emberi jogait, párhuzamos igazságszolgáltatás folyik, Băsescu mozgatja a szálakat, a titkosszolgálatok pedig ármánykodnak? Felőlem mozgassák a szálakat, sőt, húzzanak bele: sok munka lenne még.
Ugyanakkor persze nem rózsaszín minden. Nem kétséges, van politikai befolyás az igazságszolgáltatás és ügyészség sorai közt, vannak közöttük felkészületlen, rosszindulatú személyek. Tévedések,
nyilvánvalóan visszás ítéletek is előfordulnak.
És most érkeztünk el a kényes témához: azon magyar politikusokhoz, akiknek valamilyen „ügyük” van folyamatban. Én rendkívül veszélyesnek tartom azt az – egyre általánosabb – hozzáállást, hogy egy politikus, pusztán azért, mert magyar, tehát a mienk, eleve ártatlan.
Az ügyészség és a bíróság pedig nyilvánvalóan magyarellenes, a vádak egytől egyig koholtak, és egyedüli cél az, hogy egyik vagy másik tehetséges fiatal politikusunkat kigolyózzák, hogy így is gyengítsék az erdélyi magyarságot.
Tehát muszáj az illető politikust a román igazságszolgáltatás által meghurcolt hősként ünnepelni, nyilvánosan megtapsolni (lásd Borboly Csaba esete Tusványoson), netán utcára vonulni érdekében. Majd ország-világnak elmagyarázni, hogy itt kérem fel sem merül az igazságszolgáltatásra való nyomásgyakorlás gyanúja, azt
csak a románok, Băsescu meg a titkosszolgálatok manipulálják.
Én úgy gondolom, hogy – akár a többség esetében – a magyarok közt is vannak becsületes, és kevésbé becsületes politikusok. Nekünk is vannak „okos fiúink”, nálunk is van korrupció, befolyással való üzérkedés. Sőt, az amúgy feddhetetlen tisztségviselőt is előfordul, hogy megvezetik, és óvatlanul egy olyan ügybe keveredik, melyből aztán nagyon nehéz tisztán kimászni.
És ha ez megtörténik, akkor – személyes szimpátia ide, vagy oda – igen, el kell ítélni, a büntetését pedig neki is le kell töltenie, mint bárki másnak. Úgy gondolom, csak akkor állhatunk hitelesen ki egy általunk igazságtalannak tartott ítélet ellen, hogyha a másik oldalon nyíltan beszélünk azokról az RMDSZ-politikusokról is, akik mandátumuk gyakorlása közben nyilvánvalóan törvényt sértettek.
Csak álltam és néztem ki a fejemből, amikor a legutóbbi parlamenti választásokkor az RMDSZ-nek két olyan jelöltje is volt, aki ellen bűnvádi eljárás volt folyamatban.
Időközben egyikük, Olosz Gergely, le is mondott szenátori mandátumáról, és most gyakorlatilag
azon trükközik, hogy elkerülje a börtönbüntetést.
Vajon jót tett ez az erdélyi magyar közösségnek, és az RMDSZ imidzsének? Annyira erős az ártatlanság vélelme, hogy az RMDSZ-ben el se olvasta senki Olosz Gergely vádiratát, mielőtt zöld utat kapott volna a jelölése? Vagy a villamos energiával való seftelés újabban belefér a közösségi érdekképviseletbe?
Tisztelt Máté András! Teljes mértékben megértem, hogy az utóbbi időben hozott ítéletek közül több is nagyon fáj az RMDSZ vezetésének. Az elítéltek között vannak olyanok, akikkel én személy szerint is szimpatizálok.
Egy, vagy akár több, igazságtalannak gondolt ítélet miatt nem szabad lemondani arról, amit az RMDSZ évtizedekig képviselt: hogy az ország modernizációja, nyugatosodása érdekében dolgozik. A közpénzek elköltésének átláthatósága, a visszaélésekkel szemben való fellépés ennek sarkalatos pontja.
Mindent összevetve: akárhány jogi érvet sorolnak fel, engem nem sikerült meggyőzni arról, hogy a Btk. RMDSZ által megszavazott módosításai nem képeznek visszalépést e tekintetben.
De bárcsak ne lenne igazam.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!