2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipi.transindex.ro

EGYÜTT, SZABADON?

„Kör közepén állok, körbevesznek jó barátok”

Sipos Zoltán utolsó frissítés: 11:32 GMT +2, 2010. március 18.

A HVIM és a Magyar Gárda részvétele a március 15-i megemlékezésen a szervezők szerint kínos volt. Ennek ellenére senki nem tett semmit. Miért?



Amennyire vissza tudok emlékezni, a magyarországi szélsőjobbosok első látványosabb erdélyi akciójára 2002-ben került sor. Akkor az október 6-i, az aradi vértanúk tiszteletére a vesztőhelyen rendezett megemlékezésen tucatnyi fekete pólós HVIM-aktivista bekiabálással fogadta Szili Katalin felszólalását.

Érdemes megjegyezni, hogy a szervező Tokay György képviselő nyilvánosan rendreutasította a vármegyéseket, és hát a HVIM is jóval szemérmesebb volt akkoriban: letagadták az esetet, sőt, be is perelték a Népszabadság tudósítóját, Tibori Szabó Zoltánt, amiért a bekiabálókat vármegyésekként azonosította a tudósításában.



A gárda már eleve koszorúval érkezettA gárda már eleve koszorúval érkezett


Mi történt 8 év múlva, 2010. március 15-én Kolozsváron? Ezúttal már nem magyarországi, hanem erdélyi vármegyések vonultak fel, a Magyar Gárda Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakasza maroknyi aktivistájával súlyosbítva. Számukat csak találgatni lehet – fotók alapján lehettek vagy harmincan, ezek közül a gárda létszáma öt fő. A szélsőséges csoport ezúttal


nem tett semmi különöset:

pusztán csak a menet első felében masírozott Árpád-sávos és HVIM-lobogókkal, valamint egy “Székelyföld nem Románia!” feliratú molinóval. A Szent Mihály-templombeli ökumenikus istentiszteleten úgy álltak meg az oltár előtt, hogy az összes résztvevő jól láthassa az Árpád-sávos lobogókat, és film- vagy fotóanyag is csak nehezen készülhessen a piros-fehér csíkok nélkül.

Látvány a Szent Mihály-templombanLátvány a Szent Mihály-templomban


Első sorban a Biasini szállónálElső sorban a Biasini szállónál


A Biasini szállónál ügyeltek arra, hogy közvetlenül a pulpitus előtt, az első sorban álljanak, majd a szervezők figyelmetlenségét kihasználva, ravasz időzítéssel úgy koszorúzták meg a Petőfi-emléktáblát, hogy a Himnusz épp akkor csendült fel, amikor ők még a kis szabadon hagyott téren álltak: ilyenkor ugye illetlenség visszamenni a közönség sorai közé, így hát a két nyalka, fekete egyenruhás legény vigyázzállásban, a kör közepén énekelte végig a himnuszt, arcán kaján mosollyal.

A 8 évvel ezelőtti aradi megemlékezésen az egyik szervező a pulpitusról utasította rendre a vármegyéseket; tegnap a szervezőkön kívül egészségügyi miniszter, főkonzul, prefektus, polgármester, alpolgármester, parlamenti képviselő és több városi, megyei tanácsos ácsingált néhány méterre a feketébe öltözött csoporttól, azonban sem hivatalosan, sem pedig informálisan


nem jelezte nekik senki:

talán jobb lenne egy kevésbé feltűnő helyen sorakozni. A rendezvény lejárta után végigtelefonáltam a rendezvény szervezőit, illetve azokat a kolozsvári közéleti személyiségeket, akik vélhetően jól ismerik a szervezés kulisszatitkait.



Koszorúzni igazán egyszerű, csak szólni kellKoszorúzni igazán egyszerű, csak szólni kell


A beszélgetésekből a következő kép rajzolódik ki: a HVIM illetve a Magyar Gárda hivatalosan is jelezték az RMDSZ megyei szervezeténél, hogy a Biasini szállónál való megemlékezésen koszorúznának, sőt, fel is szólalnának. Az RMDSZ nem adott engedélyt a gárdistáknak sem koszorúzásra, sem pedig felszólalásra.

A koszorúzás előzetes egyeztetés alapján történt március 15-én, csakhogy a lista felolvasása után a szervezők felszólítottak minden más, koszorúzni kívánó szervezetet, hogy helyezze el koszorúját. Bár


minden szervező karnyújtásnyira állt,

senki nem ellenőrizte, hogy ki jelentkezik koszorúzni: így volt lehetséges, hogy egy gárdista simán odaléphetett a konferálóhoz, és felírathatta a szervezetet.

A szervezők közül mindenki – úgy az RMDSZ, mind az ifjúsági szervezetek vezetői – informálisan elismerték, hogy a HVIM és a gárda részvétele, illetve a koszorúzás és a Himnusz pillanata igen kínos mozzanata volt a megemlékezésnek.

Az egyik gárdista karszalagján SS-mottó: Meine Ehre heißt Treue (Becsületünk a hűség)Az egyik gárdista karszalagján SS-mottó: Meine Ehre heißt Treue (Becsületünk a hűség)


De akkor miért nem lépett senki közbe? Miért nem szólították fel a csoportot, hogy vonuljon hátrébb a Szent Mihály templomban, hogy a Biasini szállónál se a fő helyet foglalják el? Miért nem kérték meg diszkréten a két gárdistát, hogy koszorúzás után lépjenek vissza a tömegbe?

A beszélgetések során kirajzolódó általános kép az volt, hogy mindenki megpróbálja valamelyik másik szervezet nyakába varrni az ügyet,


“nem mi hoztuk őket”

alapon. A másik, a beszélgetések során általánosan elhangzó rendezvényszervezési koncepció igazi rommagyar találmány, ahol a szervezőket nem terheli felelősség a rendezvényük tartalmi részéért. Ugyanis mindenki azt állítja, ők csak a rendezvény útvonaláért feleltek, más kérdésekben nem volt döntési jogkörük.

Koszorúzás. A háttérben Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezetője, akinek kulturális események is a hatáskörébe tartoznakKoszorúzás. A háttérben Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezetője, akinek kulturális események is a hatáskörébe tartoznak


Tovább kérdezve meglehetősen eltérő válaszok érkeznek: egy beszélgetőpartnerem szerint a jelenlegi politikai helyzetben igen kényes dolog nyilvánosan elhatárolódni a szélsőjobbtól (itt valószínűleg a Jobbik magyarországi népszerűségére és a közelgő országgyűlési választásokra gondolt).

Más attól fél, hogy bármilyen tiltás épp ellenkező hatást ér el: nem szabad áldozatot csinálni belőlük, hiszen az csak növeli a népszerűségüket. Olyan érv is elhangzott, hogy a nyilvános elhatárolódás miatti botrány tönkretenné az ünnepi hangulatot. Volt, aki szerint nem a szervezők, hanem


a résztvevők és a média dolga tiltakozni.

Érv volt az is, hogy a gárdisták ügyét nem az erdélyi magyar közösségnek, hanem Magyarországnak kéne megoldania: a szélsőjobb eszmék elvégre onnan érkeznek. Felmerült az is, hogy a román hatóságok kellett volna közbelépjenek (ez egyébként meg is történt).

Gárdisták a kör közepén, a Himnusz éneklése közben. Fotó: Jakab Albert Zsolt, feltöltve 10:43, 17.3.2010Gárdisták a kör közepén, a Himnusz éneklése közben. Fotó: Jakab Albert Zsolt, feltöltve 10:43, 17.3.2010


Egyik szervező azt mondta, hogy végső soron a szélsőséges csoport semmiféle rendbontást nem követett el – éppen ezért nem volt indokolt a közbelépés. Olyan is volt, aki hosszasan fejtegette egy esetleges szervezői közbelépés etikai dilemmáit: hiszen nyilvánvalóan diszkrimináció történne.

A korrektség jegyében azt is meg kell említeni, hogy egyedül László Attila megyei RMDSZ-elnök jelentette ki, hogy súlyos szervezői hiba miatt koszorúzhatott a Magyar Gárda a Biasini szállónál. László megígérte, levonják a következtetéseket, hogy ez többé ne fordulhasson elő.

Hát, mit mondjak. Fejlődünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!