ÉDES ÉRDEK
A két lábon járó mikrofon halott. Mi jön utána?
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 21:40 GMT +2, 2011. október 11.Játszhat-e a homokozóban a homok-rovat újságírója? Ez a nagy kérdés a világ legbefolyásosabb tech-blogjánál és a Marosvásárhelyi Rádiónál.
A helyszín a kaliforniai Szilícium-völgy, a blogger pedig nem más, mint Michael Arrington. Arrington egy nagyszájú, ismerői által megalomániásnak tartott ex-ügyvéd, aki 2005-ben létrehozott egy TechCrunch nevű blogot, és egy akkoriban még gyermekcipőben járó, de robbanásszerűen fejlődő üzletágról, a webes szolgáltatásokról kezdett írni.
A TechCrunch mára a világ egyik legnézettebb tech-blogja, a frissítési mániában szenvedő, forrófejű blogger pedig a Szilícium-völgy egyik legbefolyásosabb – és igencsak tehetős – személyisége.
Arrington szavát lesi mindenki
Amolyan kiberguru ő, akinek mindenről tudomása van, és aki a szája szögletében bujkáló mosollyal vagy összeránduló szemöldökével mennyországba emelhet, vagy pokolba küldhet egy-egy ötletet. Nem csoda, hogy Arrington előtt sorban állnak a start-upok képviselői, hogy bár névjegykártyájukat odaadhassák neki.
Arrington eddig sem arról volt híres, hogy médiaetikai kérdések gyötrik, azonban a legújabb dobása (remek összefoglaló itt) alaposan kiverte a biztosítékot. Az általa létrehozott 20 millió dolláros kockázati tőkealap, a CrunchFund webes vállalkozásokban vásárolna részesedést. Olyanokban, melyekről a TechCrunch nap mind nap ír.
Nem kell túl gazdag fantáziával rendelkezzünk ahhoz, hogy lelki szemeink előtt megjelenjenek a pozitív TechCrunch-kritikák a frissen felvásárolt cégekről, az agyonhallgatott konkurenciáról, neadj’Isten az alaposan lehúzott, bagóért felvásárolt majd ügyesen felfuttatott és jó pénzért eladott vállalkozásokról.
A média nyomása miatt egy hétig tartó nyilatkozatháború vette kezdetét, végül Arringtont kirúgta a TechCrunch tulajdonosa, az AOL.
Flekkenfalván ugyanez a kérdés
Miközben a Szilícium völgyében a kockázati tőke-befektetők ide-oda gurigáznak a dollármilliókkal, egy párhuzamos univerzumban, Marosvásárhelyen sok vonatkozásban hasonló állóháború zajlik.
A Marosvásárhelyi Rádió magyar híradójának a főszerkesztőjét, Bíró Zsoltot egy ideje nem engedik mikrofonközelbe. A rádió vezetőségének indoklása nem egyértelmű. Minden jel arra mutat, azt kifogásolják, hogy májusban Bírót megválasztották a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnökének, ez pedig, – a vezetőség szerint – összeférhetetlen újságírói státuszával. Bíró közvetlen felettese egyébként Borbély Melinda, Borbély László RMDSZ-alelnök, környezetvédelmi miniszter felesége.
De miért fontos mindez? Azért, mert jól mutatja azt, hogy az utóbbi néhány évben az újságírói szerep gyökeresen megváltozott. Sok ideig az újságíró jól értesült, az eseményeket távolságtartással szemlélő kívülálló volt – egyfajta két lábon járó mikrofon és kamera, mely a médiafogyasztóknak tükörként megmutatja a valóságot. Vagy legalábbis annak egy szeletét.
A média már nem tükör: varázsgömb
Jó ideig az újságírónak nem volt véleménye, nem voltak egyéni szimpátiái és érdekeltségei, vagy ha voltak, azok nem tükröződhettek a munkájában. Bár a médiaműhelyek csak nagyon ritkán voltak értéksemlegesek, a szerkesztőségi struktúrába olyan szerkesztési elvek, döntéshozatali ellensúlyok voltak beépítve, hogy tartalomban hosszú távon egyetlen személyi- vagy csoportérdek sem kerekedhetett felül. Legalábbis elvileg nem.
Akárhova nézünk, minden jel arra mutat, hogy mindez a múlté: a klasszikus médiastruktúrák fenntartása elképesztően drága, a rendszer pedig nem hatékony. Nehéz felvenni a hírversenyt a néha talán kevésbé profi, de gyors, rugalmas és olcsó közösségi médiával.
A média már nem tükör, hanem inkább varázsgömb, melyből jósolni, a jóslattal pedig magát a jövőt alakítani lehet. Egyéni- és csoportérdekek mentén, természetesen.
Mindegy honnan, csak legyen információ
Mindeközben az olvasók izgalmas híreket, értelmes háttérinformációkat várnak, a lehető leggyorsabban. Ha az önkormányzati tanácsülés döntéseit egy (a döntésben érdekelt) tanácsos azonnal posztolja Twitteren, egy „kiegyensúlyozott” médiaműhely pedig csak egy nappal később tudósít, az olvasók minden bizonnyal az előbbit választják.
Egy üzletember két megbeszélés között sebtében összedobott blogbejegyzése legalább annyira hiteles és érdekes, mint egy gazdasági újságíró napokkal később elkészülő, veretes anyaga az adott kérdésről. Hogy nem teljesen érdekmentes a blogbejegyzés? Igaz, de a bejegyzés olyan háttérinformációkat is tartalmazhat, melyek egy újságíró számára nehezen elérhetőek, és melyek alapján az olvasók könnyebben összerakják a teljes képet.
Megoldás: jelezni az érdekeltséget
A TechCrunch egyik szerkesztője izgalmas, és valószínűleg működőképes megoldást javasol a felmerülő érdekkonfliktusok kezelésére. Egyszerűen nyilvánossá kell tenni az érdekeltséget – tehát ha egy, CrunchFund portfóliójába tartozó start-upról ír a TechCrunch, akkor azt a szövegben egyértelműen jelzik. Az olvasó pedig szabadon eldöntheti, hogy az érdekeltségtől függetlenül hitelesnek tartja-e az összeállítást, vagy pedig egy másik webhelyen is utánanéz az adott terméknek.
A Marosvásárhelyi Rádió híradóját sosem hallgattam, Bíró Zsolt szakmai teljesítményéről nincsen véleményem, sőt, személyesen sem ismerem. Nem kérdés, le lehet tiltani egy újságírót azzal az indoklással, hogy közéleti szerepvállalása miatt felmerül annak a gyanúja, hogy bizonyos kérdésekben az általa szerkesztett híradó nem kiegyensúlyozott.
De egy személy letiltása, eltanácsolása helyett mindenképpen hasznosabb lenne feltérképezni a romániai magyar médiában meghatározó szerepet játszó személyiségek formális és informális kapcsolatait a különféle erdélyi szervezetekkel – pártokkal, egyesületekkel, érdekcsoportokkal, cégekkel. Ki kivel él kapcsolatban? Hol dolgozik másodállásban? Milyen egyesületekben tevékenykedik? Milyen cégektől, alapítványoktól kapott egyik vagy másik projektjére támogatást?
A boszorkányüldözés pedig fölösleges: egyszerűen csak ezt az információt az adott médiaorgánumok honlapján, a szerző neve mellett nyilvánosságra kell hozni. Így ki-ki eldöntheti, hogy mérvadónak tekinti-e a szóban forgó, „elkötelezett” újságíró anyagát az adott témában, vagy más – hitelesebb – forrást keres.
Ez utópia? Nem igazán. Itt megtekinthető az All Things Digital IT-blog egyik szerkesztőjének, Kara Swishernek a nyilatkozata arról, hogy házastársa a Google egyik aligazgatója. Ugyanitt a szerkesztő kitér üzleti érdekeltségeire, és arra is, hogy a szerkesztői munkája folytán felmerülő dilemmákat milyen módon oldja fel.
Érdekmentes? Nem. Kiegyensúlyozott? Talán. Hiteles? Igen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!