BARÁTOK KÖZT
Tusványos: a köldöknézés Mekkája
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 00:49 GMT +2, 2012. július 24.A program összeállításakor mintha az lett volna a direktíva, hogy kerülni kell az izgalmat. A legkevésbé sem törekedtek a magyar-magyar párbeszédre és a magyar-román kapcsolattartásra.
Bár Ágh kijelentése néhány éve minden bizonnyal helytálló lett volna, a Tusványos idei programját végigböngészve kijelenthetjük: a szervezők a legkevésbé sem törekedtek a magyar-magyar párbeszédre és a magyar-román kapcsolattartásra.
A beszélgetéseken túlnyomórészt a Fidesz- és az EMNT-EMNP holdudvarhoz közel álló politikusok, szakértők, értelmiségiek szerepelnek. RMDSZ-politikusok és szakértők épp csak mutatóba lettek meghívva, az MPP-s politikusok teljes mértékben hiányoznak.
A román meghívottak száma is rekord-alacsony, szám szerint kettő: az EMNT-hez régóta közel álló emberjogi aktivista, Smaranda Enache, valamint Remus Cernea, az USL-hez csatlakozott Zöld Mozgalom elnökéből lett államtanácsos.
A szegényes meghívott-listát leszámítva az idei Tusványos talán legnagyobb hiányossága az, hogy
minden bizonnyal elmarad a csúcspont:
egyetlen olyan találkozóra, beszélgetésre sem kerül sor, melyet várni lehet, és melyről mondjuk sörözés közben egy közepesen izgalmas beszélgetés kerekedhet. Nem nevethetünk azon, hogy hogyan kerülgeti a forró kását Markó, Kelemen, Tőkés és Toró, nem vív szócsatát Tőkés László Traian Băsescuval, és még csak azon sem lehet vitatkozni, hogy mit mondott Orbán Viktor Kelemen Hunornak a zárt ajtók mögött.
A program összeállítása közben mintha az lett volna a direktíva, hogy kerülni kell az izgalmat. Éppen ezért a jól bejáratott beszédtémákat gondosan megválogatott, javarészt a magyar kormány által okézott meghívottakkal ütötték végképp agyon. Íme néhány kedvenc, a teljesség igénye nélkül:
Szerdán a merész Szemtől szemben fantázianevű kerekasztal-beszélgetésen az EMNP vezérkarától nyíltan jobboldali szellemiségű lapok újságírói kérdeznek; Az önkormányzatok feladatai a közjó szolgálatában című beszélgetésre két budapesti városvezető és egy magyarországi kisváros, Bonyhád polgármestere van meghívva – a több mint 200, magyar vezetéssel rendelkező erdélyi önkormányzatot egyedül Antal Árpád András (RMDSZ-es) sepsiszentgyörgyi polgármester képviseli. Persze nem minden beszélgetés meghívott-listája egyoldalú,
vannak kivételek.
Csütörtökön az Egységes Székelyföld – a szimbólumoktól a konkrét fejlesztési tervekig című beszélgetés például kiegyensúlyozottnak ígérkezik: Borboly Csaba és Tamás Sándor RMDSZ-es tanácselnökök mellett részt vesz Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei frakciójának vezetője és Nemes Előd, az EMNP háromszéki elnöke.
Mégis, a bullshit-kerekasztalok vészesen felülreprezentáltak. A Magyarország nemzetközi megítélése beszélgetésen a Fidesz, a magyar kormány és a közmédia vezetői beszélgetnek a londoni Project Associate PR-cég igazgatójával – a cégről tudni kell, hogy a Financial Times szerint a magyar kormánnyal szerződéses viszonyban áll. A másik meghívott Patrick Egan. Bár a program nem részletezi, egy Google-keresés valószínűsíti, hogy ő az Interactive Global Solutions igazgatója lehet, aki több ízben is előadott Fidesz-közeli rendezvényeken.
A tavaszi önkormányzati, illetve az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatos kérdéseket
az EMNP ravaszul megkerüli:
a Választások 2012 – nemzetpolitikai kerekasztal-on Toró Tibor az erdélyi magyar politikai szereplők helyett a KMKSZ, az MKP és a VMSZ vezető tisztségviselőivel beszélget, Répás Zsuzsanna moderálásával.
A meghívottak listáját végignézve (Eckstein-Kovács Péter, Remus Cernea, Gergely Balázs, Kovács Zoltán Csongor moderátor) az sem kérdés, mi lesz a Verespatak – környezetvédelem vagy munkahelyteremtés? beszélgetés végkövetkeztetése.
Az abszolút kedvenc azonban a Sajtószabadság vagy cenzúra? című programpont, ahol az MTI romániai tudósítóját kérték fel arra, hogy moderálja főnökét, Belénessy Csabát (MTI, vezérigazgató), Gazsó L. Ferencet (MTVA, vezérigazgató-helyettes) valamint Szalai Annamáriát (NMHH, elnök).
Bár retorikai szinten tovább él a magyar-román párbeszéd, a programból
látványosan kifelejtették a román szakértőket, politikusokat.
A korábbi Tusványosokon rendszeres vendégek voltak például Ion Barbu vagy Cristian Pârvulescu politológusok, és rendszerint az épp aktuális kormány is képviseltette magát valamilyen szinten.
Băsescu távolmaradása mondjuk érthető: egyrészt nem szokás rendezvényekre meghívni felfüggesztett államelnököt, másrészt valószínűleg Băsescunak is inkább a népszavazási kampány a prioritás, mint a magyarokkal való – úgy-amennyire normális – viszony ápolása.
Csakhogy így, ebben a felállásban (Orbán-Tőkés-Németh) a szombat délelőtti hagyományos „Orbán-koncert” hírértéke félő, hogy közelíti majd a nullát. Legfeljebb az lehet a kérdés, hogy az előadók szájából hányszor hangzanak el a szabadságharc-autonómia-nemzeti együttműködés lózungok.
Pedig igazán lenne miről beszélni.
Például izgalmas kérdés, hogy az önkormányzati választási eredmények ismeretében változik-e a magyar kormány erdélyi magyar érdekképviseleti szervezetekkel való viszonya?
Milyen felállásban futnak neki az őszi parlamenti választási kampánynak az erdélyi magyar pártok?
Milyen lesz a magyar és a román kormány közötti együttműködés most, hogy minden jel arra mutat, hogy az RMDSZ tartósan ellenzékben lesz, és a magyarokat nem különösen szívlelő USL fog kormányozni egy ideig?
Milyen tanulságokat lehet levonni abból az ámokfutásból, amit a Ponta-kormány az utóbbi hetekben művelt?
Hogyan tud fellépni a határokon túli magyar kisebbség érdekében az a kormány, mely nemzetközi szinten látványosan meggyengült és magára maradt?
A kényelmetlen meghívottak, kérdések, viták, kapcsolatépítés helyett azonban a Tusványos szervezői idén (is) a nyugodt, haveri körben való adomázást, joviális köldöknézést választották. Csak azt nem veszik észre, hogy Tusványos jelenleg egyáltalán nem a világ közepe. Nem is lesz egyhamar.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!