BUSINESS AS USUAL?
MCSMSZ vs. magyar kormány: eredménytől függetlenül a csángók vesztenek
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 15:58 GMT +2, 2012. február 1.Solomon Adriánék felmondásával elveszhet a moldvai magyar oktatással kapcsolatos know how. Senki nem tudja, mi következik.
Nos, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) vezetőségének felmondásához vezető körülményekkel kapcsolatban nagy kedvem lenne hagyni a fenébe a hátteret, az érvek keresgélését, mondatok preciőz csiszolgatását, ehelyett 400 pixel széles fotóval üzenni a magyar kormánynak.
A történet, dióhéjban: a Fidesz-kormány különösebb indoklás nélkül gyakorlatilag patthelyzetbe kényszerített egy erdélyi civil szervezetet.
Business as usual,
mondhatnánk a Fidesz-kormány utóbbi két évének Erdély-politikája ismeretében, azonban az MCSMSZ körül kialakult helyzetet nem szabad lemondó legyintéssel elintézni.
Miért nem? Vannak olyan kisebbségi élethelyzetek, ahol a hagyományos értelemben vett politikai versengés, és főleg annak a sötét oldala – klientúra-építés, háttéralkuk, lobbi, az érdekcsoportok közötti különféle játszmák – egyszerűen nem működnek, vagy ha igen, akkor hatásuk katasztrofális.
Olyan élethelyzetekben van ez így, ahol a közösség túl kicsi és minden tekintetben túl gyenge ahhoz, hogy mesterséges feszültségek keltésével valaki (vagy valakik) tovább gyengítsék. Nem kérdés, a csángómagyar oktatás egy olyan ügy, ahol minden politikai szereplőnek félre kell tennie a saját érdekeit. Itt az egyedüli fontos kérdés az, hogy hány gyermek tanul meg magyarul, minden más mellékszál. Persze tanulságos
megbogarászni kicsit a mellékszálakat.
Nem kizárt, hogy az MCSMSZ körüli botrány hátterében csángó csoportok közötti érdekellentétek állnak. A „budapesti csángó lobbi” – a szintén személyi ellentétek mentén megosztott, különböző civil szervezeteken belül tevékenykedő csángókat magában foglaló, nem egységes csoport – régóta bírálja belső fórumokon, levelezőlistákon az MCSMSZ-t.
Hegyeli Attila, a magyar oktatás kezdeményezője különösen sok bírálatot kapott. Az évek során többször számon kérték az MCSMSZ-en az elszámoltathatóságot, a látványosabb eredményeket; Hegyelit vádolták azzal is, hogy visszaél befolyásával, hogy előnyszerzésre használja pozícióját, és csak a hozzá lojális személyeket „engedi be” az oktatási programba.
A szervezet pénzügyeit átvizsgáló szakértők szerint a rendszer átláthatatlan. Az MCSMSZ 2011-ben átesett egy átvilágításon, melyet a Teleki László Alapítvány (az oktatási programot átvenni szándékozó új alapítvány egyik alapítója – lásd lentebb) végzett. A belső ellenőrzés (a dokumentumok itt és itt olvashatóak)
egy sor hiányosságot tárt fel,
azonban nehéz megállapítani, hogy mulasztás történt-e vagy szándékosság, és hogy valakiknek érdekük fűződött-e az MCSMSZ pénzügyeinek zavarosan tartásához vagy sem.
A Bákó megyei állapotokat, valamint a romániai civil szférára általában jellemző szervezetlenséget ismerve nem csodáljuk, hogy az MCSMSZ-nek nincsen „beruházásokat megalapozó pénzügyi terve” , „nincs szabályozva a telefon és gépkocsi használat, nincs útnyilvántartás”, a „bérkiegészítések kifizetése adózás nélkül történik” valamint „nincsen nyilvántartva az egyes oktatási helyszínekre természetben kiszállított anyagok mennyisége (tűzifa)”.
Az is bizonyos, hogy miközben az MCSMSZ munkatársai a falvak közötti sártengeren zötykölődnek, a legkevésbé sem törődnek azzal, hogy gépkocsijuk fogyasztása 10 literre ugrik 100 kilométeren (az átvilágítók többek között ezt is kifogásolták).
A magyar kormány az átvilágítás után arra kérte az MCSMSZ vezetőségét, vezessen be egy átlátható gazdálkodási rendszert, vezesse könyvelését naprakészen, váltsa le a könyvelőjét és hajtson végre létszámcsökkentést. Úgy tűnik, az MCSMSZ vezetősége vonakodott teljesíteni a finanszírozó feltételeit. Így állt elő az a helyzet, ahol az MCSMSZ-nek két opciója van, és
mindkettő egyértelműen vesztes döntés.
Az egyik lehetőség az, hogy az MCSMSZ belemegy a Moldvai Csángó Oktatási Program egyfajta erőszakos take-overjébe. A Nemzetpolitikai Államtitkárság elképzelései szerint ugyanis ezentúl a programot egy újabb alapítványon keresztül szeretnék finanszírozni.
Ezt az alapítványt az MCSMSZ két másik alapítvánnyal együtt hozná létre: ezek a Fidesz-közeli Teleki László Alapítvány, illetve az A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA), melyet évekkel ezelőtt épp az MCSMSZ hozott létre, hogy a magyarországi magánszemélyek adományait könnyebben lehessen begyűjteni, és mely azóta zárolta az adományok folyósítását.
Az új alapítványon belüli várható erőviszonyokat jól mutatja az, hogy az elképzelések szerint az új alapítványba az MCSMSZ teljes, száz millió forintos nagyságrendű vagyona belekerülne, míg a másik két alapítvány csak 1000-1000 lejjel járulna hozzá az alaptőkéhez. Ehhez képest az alapítvány 5 fős kuratóriumában az MCSMSZ-nek csak egy szavazata lenne.
Az MCSMSZ vezetősége előtt álló másik lehetőség az, hogy az oktatási program 140 millió forintos költségvetésének kb. 50 százalékát adó magyarországi támogatások nélkül próbáljanak tovább működni. Nem kérdés,
ez az út nem járható.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a moldvai csángó közösségben megfelelő hely- és helyzetismerettel rendelkező szakembereket reménytelen találni. Így ha az MCSMSZ tegnap felmondott vezetősége valóban távozik, akkor bármelyik szervezet bonyolítaná az oktatási programot a jövőben, a program gyakorlatilag a teljes menedzsmentjét elveszti, és nincsen „fiatal generáció”, melyről remélni lehetne, hogy felnő a feladathoz.
A magyar oktatási programot működtető szervezet körüli hercehurcának egyértelműen a csángómagyar gyerekek, és a gyakran hihetetlenül nehéz körülmények között dolgozó
magyartanárok a vesztesei.
Mert ha munkaadója helyzete bizonytalan, vajon mekkora erőbedobással dolgozik majd például Frumószán a magyar tanár? Meddig bír a román közösséggel, pappal dacolni, ha nem áll mögötte egy erős, egységes, és nem utolsó sorban likviditással rendelkező szervezet? Ki fogja vállalni a magyartanítást ilyen körülmények között? És végül: hányan fogják pénzadománnyal támogatni a csángó oktatás ügyét?
Egyértelmű, hogy a labda ismét a magyar kormánynál van. A patthelyzet feloldásában pedig nem sokat segítenek a „megdöbbenéssel értesültünk”-kezdetű közlemények, melyben kijelentik, hogy az MCSMSZ vezetősége cserbenhagyta a moldvai magyar közösséget.
Tudjátok mit? Mégis beszúrom a magyar kormánynak szánt fotót:
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!